Gárda Baba mindennapjai

 Elindultam ma reggel dolgozni, csak úgy kényelmesen. Élveztem a napsugarakat, sokáig nem fog melengetni (nem, nem megyek börtönbe) jönnek a nemszeretem hideg napok. Elértem a villamos megállóba, jött is a jó öreg sárga zötyögő. Felszálltam, leültem, és hallgattam a német turisták már-már idegesítő lelkendezését, amint elhaladtunk egy-egy látványosság mellett. De csak mosolyogtam, elvégre kirándulnak egy idegen országban, biztosan én sem lennék olyan nagyon csendes egy berlini kirándulás alkalmával. (sőt biztosan nem) Na de ekkor megjelent a színen, a minden tehetséggel,és minden jogkörrel felruházott BKV. ellenőr.  Gyorsan átlibbenve rajtunk, őslakosokon, büszkén, kihúzott mellkassal, vastagon kihúzott szemöldökkel, lecsapott a túristákra. Mondta is nekik kellő német tudással: tikett bitte…Egykori szövetségesünk honpolgára adta is, ahogyan azt kell, csakhogy nem volt kilukasztva. Látott ő már digitális jegykezelőt, de a piros (beledugom és lehúzom) kezelése nem ment neki. Hiába magyarázta kézzel lábbal, hogy ő beledugta, és azt hitte, hogy ez elég, de a hivatástudattól elvakult ellenőr ezt nem fogadta el. Mondta is a turistának: „nem látod te szerencsétlen, nem hibás a masíne, veri gúd működik”. Majd a következőkkel zárta a rövid, már-már kínos párbeszédet: „na vagy kifizeted a büntetést, vagy políszt hívok…” Nem tudom mi lett a folytatása a napi közjátéknak, de nem is ez a fontos, inkább egy kicsivel több együttérzés azok iránt, akik ugyan jogszerűen próbálnak eljárni, de vélt, vagy valós tudatlanságuk miatt nem mindig sikerül.
Beérve a munkahelyemre, elfoglaltam helyemet az irodában. Majd kimentem és csináltam egy jó kávét, elvégre a Babának is jár egy kis felfrissülés. Ha finoman akarnék fogalmazni, úgy mondanám, nem igazán magunkfajták ültek a dohányzóban. De semmi gond, kimentem köszöntem, ők is köszöntek. Ilyenkor már megszokott, hogyha nem egy a pártállás, akkor nem hozzuk a másikat kínos helyzetbe, megférünk egy légtérbe, természetesen megtartva a három lépést. Nem szokásom hallgatózni, de a következő mondat ütötte meg a fülemet: ”Annyira ment a hasam, hogy reggel körbefostam a csészét, még a pi…ám is rászorult.”Én kérek elnézést, de ez szó szerint volt. A következő kijelentés: „Azok a köcsög fidelitászosok….” Mégegyszer megnéztem, biztosan jó emeleten vagyok-e, de azon voltam. Ezen az emeleten csak Jobbikos és Fideszes képviselők irodái vannak. Ismertem is látásból azt aki mondta (nem Jobbikos volt). Aztán következett a nap fénypontja…sajtótájékoztató a 3. emeleten. Ott van a Fidesz sajtóterme. Alapjáraton nem igazán érdekel a dolog, de most superman maga tartott tájékoztatót. Legalábbis a barikad.hu szerint, Kósa képviselő úr lett superman földi megtestesítője. Na gondoltam megnézem. Lementem, majdnem be is jutottam, de akkor egy nyavékolós hang azt mondta: „maguk ide nem jöhetnek be…mit képzelnek…” Szerettem volna neki feltenni a kérdést, miért is nem mehetek én be, hiszen itt dolgozom, a kormányőrök se mondták reggel, hogy ki vagyok tiltva az épületből. De nem akartam még jobban felizgatni a hölgyet, láttam rajta, hogy nehezen tudta kezelni a problémát. Hasonló érzések kavaroghattak benne, mint abban a szegíny cigány fiúban a minap a villamoson. Elcsíptem egy telefonbeszélgetést: „Szevasz testvírem…képzeld…az a mocskos ku…a Dóri megcsalt…az nem baj…de egy négerrel…” Így hát nem is zaklattam a hölgyet. Na szóval majdnem bejutottam a sajtótájékoztatóra. De nem is bántam meg, hogy kívül rekedtem, visszamentem az enyéimhez, ittunk még egy kávét, majd mindenki visszatért a munkájához. Volt aki a földihez, volt aki csak tovább röpködött a narancssárga égbolton…csak úgy egyszerűen…mint superman…