Na sikerült gépközelbe kerülnöm, így hát újra megoszthatom veletek élményeimet. Az elmúlt időszakban szabadidős tevékenységet (kerékpározás) folytattam, egyik nagyon kedves barátommal. Kicsit ciki néha megjelenni vele az utcán, de csak a barátom, így hát elmentünk. Bátran vágtunk neki a „vadonnak” mert ugyebár az országban rend van. (meg is ígérte a narancsos király, 2 hét és rend lesz...)

Első utunk a Népligeten át vezetett. Tényleg rend volt. Rendezett sorokban követték egymást a férfi és női prostituáltak. Néha előkerült egy sünmobil is, bár szemmel láthatólag nem zavarta a prostituáltak egységes alakzata (nem volt gárdaruha és vezényszavak sem hangzottak el). Mondta az én kedves barátom, hogy nincs itt rendben valami. Én próbáltam megnyugtatni, hiszen ha azt mondták, hogy rend lesz, akkor biztos az is van. De be kellett látnom… Tévedtem…

Visszatérvén otthonomba, úgy gondoltam lazítok egy kicsit. Meghívtam pár barátomat, töltsük el együtt az estét. Nekiálltunk pókerezni. Valaki kitalálta, hogy legyen vetkőzős póker és hívjuk meg Barbie-t, mert esze ugyan nincs a pókerhez, de vetkőzni azt tud. Ezt hamar el is vetettük, mert féltünk, hogy Barbie meghívná a mandiner.blog.hu-s barátait, aztán ott találnánk magunkat egy deviáns, sajtreszelős farbatúró-partyn (még lehet, Ken is eljött volna). Kellemesen elbeszélgettünk, majd mindenki szépen hazament. Ezután én is nyugovóra tértem. Készültem a holnapi NAGY találkozóra…

Reggel felkeltem és tudtam, ez a nap más lesz mint a többi. Ma találkozom VELE. Kinyitottam a szekrényemet, elővettem a legszebben kivasalt ingemet, kipucoltam a bakancsomat, mély lélegzetet vettem és elindultam. Nehézkesek voltak a lábaim, nem telt az idő. Öt percenként néztem az órát, de mintha egy örökkévalóság telt volna el a találkozóig. Aztán ott voltam…nagy fehér épület…a parkolóban marcona őrök, a bejáratnál teljes átvizsgálás…de eljutottam a liftig. Felmentem a negyedikre és ott is volt… Ő személyesen…Vona Gábor! Meglepően kedves, őszinte, és emberi volt. Nem olyan, mint amilyennek a Baba elképzel egy politikust. Találkoztam már politikusokkal. Lekezelőek, nagyképűek és megközelíthetetlenek voltak. De ő nem. Barátságos volt és közvetlen. Megmutatta a Képviselői Irodaházat, megmutatta Kádár János arcképét a csarnok bejáratával szembeni festményen. Hamar oldott lett a hangulat kettőnk között. Ezután bementünk az irodájába. Kedves az iroda. Semmi nagyzolás, semmilyen EU-s zászló. De van Pongrátz Gegely kép, Árpád-házi zászló, Turul szobor. Ezután rátértünk a megbeszélés fő témájára: "Rendet-Csendőrséget!"

Ebben a kérdésben mindketten egyetértettünk…hiszen ő a rend pártját, én pedig a vidéki emberekben kialakult rend utáni vágyat képviseltem. Ő tudta mit, én pedig tudtam, hogy hogyan kezeljük a kérdést. A megbeszélés részleteiről majd egy későbbi írásomban számolok be. Tanúbizonyságul közzéteszek pár fotót a megbeszélésről…